Nyomtat   -   www.veml.hu

Kutatás Ausztriában
2011-12-12 15:03

Osztrák közgyűjteményekben végzett kutatást Szűts István Gergely levéltáros kollégánk. A 2011. október–november havi 2 hónapos bécsi ösztöndíja keretében a herendi porcelángyár történetéről írott tanulmányához gyűjtött levéltári és szakirodalmi adatokat. Kutatási tapasztalatairól szóló beszámolóját a továbbiakban megtalálja...

 

 


 

 

Beszámoló 

(2011. szeptember-október, Bécs)

 

Mint az ismert, a Magyar Ösztöndíj Bizottság 2011-ben támogatta pályázatomat, amely a Hazai porcelánértékesítés és Herend stratégiái a Monarchia közös piacán 1896 és 1918 között munkacímet viselte, ennek köszönhetően az elmúlt két hónapban az osztrák főváros közgyűjteményeiben folytathattam kutatásaimat. Két fő szempont szerint igyekeztem anyagot gyűjteni, egyrészt a Herendi Porcelángyár bécsi kereskedelmi kapcsolataira, üzleti partnereire fókuszáltam, másrészt pedig a Monarchia porcelángyárainak és nagykereskedőinek működését szerettem volna megismerni. Ez utóbbihoz, még itthon az osztrák könyvtári keresőknek köszönhetően jó néhány szakirodalmat sikerült összeírnom. A herendi anyag esetében a magyar levéltári delegátussal, Fazekas Istvánnal konzultáltam, aki leginkább a Bécsi Városi Levéltárat ajánlotta figyelmembe. Azt persze tudtam, hogy a kelet-európai országokkal szemben, a vállalati anyagok, tehát a gazdasági élet egykori szereplőinek iratanyagai csak esetlegesen találhatóak meg az osztrák levéltárakban. Ennek oka, hogy ott nem volt államosítás, így ezek a források leginkább a ma is működő vállalatoknál vannak. A bécsi városi levéltár keresőjében azonban sikerült találnom számos olyan kereskedelmi vállalkozáshoz tartozó fondot, amelyek jó eséllyel értékes forrásokat tartalmazhattak.

Mindezek tudatában indultam szeptember 1.-én az osztrák fővárosba.

A Collegium Hungaricum nyolc emeletes épülete, a belváros szélén, a Duna-csatorna partján helyezkedik el. Az épület nemcsak az ösztöndíjasok számára szolgál lakásként, hanem a bécsi magyar kulturális és társadalmi élet legfontosabb színhelye is. Én az ösztöndíjasok szintjén, a harmadik emeleten kaptam egy apartmant, amely elsőre nem tűnt túl otthonosnak. Az 1998-ban felújított épület tervezője, akit a veszprémiek az elhíresült 56-os emlékmű kapcsán ismerhettek, ugyanis jelentős mennyiségű vasat helyezett el a szobában. Így a plafon alatt, - nyílván a merevítést miatt- vasrudak sokasága hálózta be az ágy feletti teret. A galériára felvezető lépcső is fémből készült, szerencsére a padló esetében maradt a jól bevélt fa. A második hónap végére már teljesen megszoktam ezt az enteriőrt. A házban egyszerre 6-8 ösztöndíjas tartózkodott, akikkel sikerült számos közös programot szerveznünk.

Kutatásaim fő helyszíne a városi levéltár mellett az Osztrák Nemzeti Könyvtár lett. A készülő könyv miatt a munkát a bécsi vonatkozású források felkutatásával kezdtem. Mivel a könyv terjedelmi korlátai nem tettek lehetővé egy mindenre kiterjedő, részletes kutatást, ezért csak a századfordulós Bécs kereskedelmi életére és fogyasztási szokásainak jellegzetességeit igyekeztem koncentrálni. A levéltári források mellett ebben leginkább statisztikák, korabeli beszámolók és az elmúlt évtizedekben születet tanulmányok jelentettek nagy segítséget. A levéltári anyag esetében nagyrészt csak az egyes vállalkozások hivatalos okmányait, az alapadataikra és a változásokra vonatkozó iratokat találtam. A mindennapi működésről szóló dokumentumok, számlák, levelezések feltételezhetően a cégek irattáraiban vannak. Az ehhez való hozzáférés azonban egyáltalán nem egyszerű, hiszen a megfelelő tudományos támogatással jelentkező kutatók is sok esetben több hónapot vagy akár évet kénytelenek várni az engedélyre. Az ösztöndíj időtartama miatt így más forrásokból, egyesületi beszámolókból, újságcikkekből próbáltam információkat szerezni.

A másik fő téma, a Monarchia porcelánpiacának vizsgálata sokkal szerteágazóbbá vált, mint az itthon gondoltam. Erre, ahogy az lenni szokott, a kutatás során jön rá az ember. Az irodalomjegyzékekből, lábjegyzetekből előbukkanó újabb és újabb érdekes írások feltérképezés folyamatos munkát szolgáltattak számomra. Az osztrák-magyar mellett a német piac folyamatira is kíváncsi voltam, erre jó lehetőséget adtak azok az 1970-es évektől készített kutatások, amelyek meglehetősen részletesen vizsgálták a témát. A német szakemberek, különösen a Hohenberg a.d. Egerben található porcelánmúzeum égisze alatt foglalkoztak olyan fontos kérdésekkel, mint a kereskedelmi kapcsolatok vagy a munkáséletmód kérdése. Az egyre szerteágazóbb témák miatt számos más könyvtár olvasója is lettem, így például sikerült belülről megcsodálnom a városháza gyűjteményét vagy a Technische Universität, témám szempontjából egyedül álló, korabeli szakfolyóiratait.

A közgyűjteményekben járva hamar észrevettem, hogy az itthon gyakran bürokratikus és túl komplikált beiratkozások, anyagkikérések és kölcsönzések helyett itt valóban „olvasó és kutató barát” intézmények működnek. Természetesen voltak negatív tapasztalatim is, így például amikor a levéltárban először igyekeztek finoman szólva is lerázni, ám összességében a rugalmasság és a bizalom szimpatikus volt számomra. Az eltelt két hónap alatt közel 100 könyvet és 10 szakfolyóiratot kértem ki, ezek kétharmada szerencsére valamilyen forrásértékkel is bírt. Mivel az osztrák és német szakkönyvek meglehetősen drágák, ezért az olcsóbb, ám kevésbé környezetbarát megoldást, a fénymásolást választottam. Emellett azért néhány könyvet is sikerült jutányos áron beszereznem a város híres bolhapiacain vagy könyvesbolti leárazásokon. 

A munka mellett természetesen igyekeztem felfedezni a várost is. Erre jó lehetőséget biztosított, hogy gyűjtemények közelsége miatt mindenhová gyalog jártam, így a nagy turista látványosságok mellett a város egyéb arcait is láthattam. Néhány hétvégén pedig biciklit béreltem és bejártam a külsőbb kerületeket is, ahol sokszor Belgrádban vagy éppen Ankarában érezhettem magam.

A bécsi hónapok  összességében jó lehetőséget adtak arra, hogy a témám szempontjából fontos és régóta áhított német szakirodalmat végre megismerhessem. A levéltári kutatás pedig, a napi munka mellett arra is kiválóan alkalmas volt, hogy megláthassam hogyan működik egy külföldi társintézmény. Mivel legtöbbet a városi levéltárban voltam, ezért legtöbb tapasztalattal innen rendelkezem. A levéltár a néhány évvel ezelőtt felújított gázgyár (Gasometer) harmadik, henger alakú épületében kapott helyet. Az ipari műemlék épületkomplexum belső tereit alapvetően bevásárló központtá építették át, és ebben kapott helyet a levéltár is. Az amúgy meglehetősen jól felszerelt intézmény kis területen helyezkedik el, így például a kutatóterem sem nagyobb a miénknél. Ettől függetlenül lényegesen kevesebb kutatóval találkoztam, mint nálunk. Az anyagok kikérése on-line történik, a levéltár oldalán található fondjegyzékből otthon kiválasztja az ember amit szeretne és azt számára másnapra előkészítik. Természetesen kisebb vállalati fondok esetében ez megoldható, ám bonyolultabb kutatások esetében egy levéltáros ad személyes felvilágosítást. Ahogy egy másik kollégámmal tapasztaltuk azért igyekeznek virtuális munkára szoktatni a kutatókat és bőszen ajánlják az on-line felületet. Ettől függetlenül a szakmai dolgozók többsége személyesen is igyekezett segíteni.

Végezetül természetesen köszönöm a lehetőséget, hogy két hónapig Bécs levéltáraiban és könyvtáraiban kutathattam és mellesleg a várost is megismerhettem. Zárójelben még megjegyzem, hogy meglepően olcsón lehet megjárni a Bécs-Budapest szakaszt, hiszen előfordult, hogy mindössze 4000 forintba került az oda-vissza út. Aki teheti, ugorjon ki akár egy napra is, megéri.

 

 

Veszprém, 2011. november 4.                                                          Szűts István Gergely





E-mail:: leveltar@veml.hu