Nyomtat   -   www.veml.hu

BEVEZETŐ
2010-03-30 12:07

E fondjegyzék közrebocsátásával nemcsak alapvető szakmai elvárásnak tesz eleget a levéltár, hanem mintegy tanúsítja: a 2005-ben birtokba vett új székházba való átköltözésével új lapot kíván nyitni az intézmény történetében.
    Foldjegyzékünk több éves előmunkálatok, a levéltári anyag teljes egészét aprólékosan áttekintő vizsgálat (fondrevízió) és helyrajzi (topográfiai) azonosítás után, a szakmai előírások mellett a tényszerűséggel is számoló szerkesztőmunka révén jött létre. Ez a kötet több mint három évtized után lát napvilágot. Amíg az 1973-ban sokszorosításban megjelent I. kiadás 2100 törzsegységet (fondot, állagot) sorol fel 118 ritka gépelésű oldalon, addig a mostani II. kiadású fondjegyzék mintegy 5500 törzsegység alapvető adatait mutatja 175 oldalán. Még többet mond a levéltári anyag összterjedelmének változása: az 1973. évi 2300 iratfolyóméterrel szemben 2005 végén már 12.300 iratfolyóméter fölötti értéket rögzít a kimutatás. Ez a nagyon jelentős gyarapodás részint a másfél évtizede beköszöntött társadalmi átalakulásnak, a sok megszűnt iratképző szervtől való tömeges iratátvételnek tulajdonítható, részint azonban az intézmény és szakemberei azon felfogásának is, amely - különösen az elődöket ért háborús veszteségeket, soha nem pótolható iratpusztulásokat látva - elemi szakmai érdeknek vallja az iratmentést. A gyarapodást lehetővé tevő fő tényezők közt a mindenkori fenntartók is feltétlenül megemlítendők, hiszen támogatásuk nélkül aligha lehetne működtetni, gondozni, sőt, fejleszteni az intézményt.
    A két fondjegyzéket összehasonlítva, nem kevésbé fontos az a minőségi változás, amely a törzsegységek sokféleségében és a fondjegyzék felépítésében is megmutatkozik az újabb kiadvány javára. Fondjaink, állagaink gazdagodása, újabb és újabbfajta szervezetek iratanyagának bevétele, újabb gyűjtemények kialakítása - mindez egyenes következménye az iratgyarapító és a belső feltárómunkáknak. Az új fondjegyzék azonban szerkezetileg is eltér elődjétől. Az 1973-as fondjegyzéket az 1962-ben központilag kiadott szerkesztési alapelvek szerint állították össze. E fondszerkesztési alapelvek - kisebb módosításokkal - egészen a rendszerváltásig követendők és követhetők voltak, pontosabban: a rendszerváltás után egyre több gondot okozott alkalmazásuk a levéltárakban. A bizonytalanságnak végül a Levéltári Kollégium ajánlásaként 2002-ben kiadott újabb szerkesztési alapelvek vethetnek véget. Magunk is ezeket követtük a fondok rendszerének átszerkesztésében. (Kivételt a járási hivatalok besorolásánál tettünk a XXIII. fondfőcsoportban. Meggyőződésünk, hogy több szakmai érv szól a járási tanácsi szervek folytatásaként való felfogásuk mellett, semmint a megyei tanácshoz történő csatolásuk mellett. Eltértünk a szerkesztési ajánlattól abban is, hogy eredeti helyükön, a pártarchívumban hagytuk a későbbi állampárt 1948 előtti, egyébként mesterségesen kialakított anyagát.) Mivel azonban a fondfőcsoportok eddigi rendszerének következetes megváltoztatására nem vállalkozhattunk még ennyi munka árán sem, a fondjegyzék jelenleg átmeneti állapotokat tükröz számos helyen. Ez a tény a fő oka annak, hogy fondjegyzékünk mint az intézmény egész anyagából fond- és állagszinten készítendő és a törzsegységeknek a legfontosabb adatait (jelzet, cím, kor, terjedelem) rögzítő nyilvántartási segédlet, kinyilvánítottan ideiglenes összeállításnak minősül.
    A fondfőcsoportok rendjében a következő fejlemények történtek a központilag ajánlott átsorolások kapcsán.
-    A vármegyei törvényhatóság fondjai (XXI. fondfőcsoport) csak részben kerültek át a IV. fondfőcsoportba, szám szerinti többségük még a XXI-ben maradt.
-    A helyhatóságokat jelölő megyei városok és községek (XXII. fondfőcsoport) törzsegységei közül a megye két régi városának iratait is átsoroltuk az V. fondfőcsoportba. A községek fondjai eddig is ott voltak nyilvántartva.
-    A központi államigazgatás (közigazgatás) területi szervei fondjainak (XXIV. fondfőcsoport) 1945 előtti része átkerült a VI. fondfőcsoportba.
-    Az intézetek intézmények XXVI. fondfőcsoportba tartozó anyagát egyelőre nem soroltuk át a VIII. fondfőcsoportba.
-    A testületek és az egyesületek XXVII., ill. XXVIII. fondfőcsoportbeli törzsegységeit egyetemesen átsoroltuk a megfelelő IX. és X. fondfőcsoportba.
-    A családok, személyek fondjai (XXXI. fondfőcsoport) az átrendezett XIII. (Családok), ill. XIV. (Személyek) fondfőcsoportjába kerültek át.
-    Ugyanígy kerültek a gyűjteményes fondok a XXXII. fondfőcsoportból a XV-be.
-    A levéltár saját ügyviteli iratait (XXXIV. fondfőcsoport) most a XXVI. 700 fondszámon kell keresni.
-    A megyei pártarchívum anyaga a XXXV. fondfőcsoportot alkotja. A X. fondfőcsoportba került a volt archívumon kívüli kevés pártszervezeti eredetű iratanyag, vagyis itt fellép bizonyos párhuzamosság.
    A rendezés során más fondfőcsoportba sorolt fondokat, állagokat korábbi helyükön is feltüntettük, "Lásd" megjegyzéssel utalva új besorolásukra. Ennek kapcsán megemlítjük: a területi illetékesség megváltozása miatt került sor számos Keszthelyi járási eredetű fondnak a Zala Megyei Levéltár részére való átadására 1978 után. Ezeket a fondokat régi helyükön szerepeltetjük "Lásd: ZML" megjegyzéssel.
    Az időközben történt értékelés, megselejtezés számos fondnál eredményezhetett terjedelemmódosulást, legalábbis az iratanyag eredeti részére nézve. Ha kiselejtezés folytán a fond egésze fogyatékba került, azt a "Megszűnt" szóval jeleztük. Igen ritkán, de bizony az is előfordult, hogy nem találtunk meg egy-egy anyagot. Ezt a sajnálatos tényt becsülettel közöljük, az egyelőre lappangó tételt a "Hiányzik" szó jelöli a fondjegyzékben.
    Az egyes fondcsoportokat, fondalcsoportokat a 2002. évi levéltári kollégiumi ajánláshoz csatlakozó példatárban előirányzott számkeretek szerint soroltuk be, illetve át, ha szükséges volt.
    Addig, amíg a fondok elméleti rendet közelítő sorrendje és a törzsszámok sora összhangban tartható, marad a fondjegyzéknek egy bizonyos önmutatós rendszere, tudniillik hogy az iratképző szerv típusa szerinti és a fond törzsszáma (fondszáma) szerinti keresésre is használható. Eltérés ott mutatkozik, ahol a fondok logikus felsorolása megtöri a fondszámok rendjét. Ilyen helyzet adódik a XXXV. fondfőcsoportban, ahol célszerűnek láttuk megtartani a korábbi, pártarchívumbeli fondszámokat.
    Erősen törekedtünk rá, hogy korábban már felhasznált fondszámot más fond számára ne osszunk ki mégegyszer. Elvétve mégis sor került efféle lépésre, pl. az iskolák nagytömegű fondjai sorában (XXVI. fondfőcsoport).
    A fondszámok sajátos, ugrószámos sorrendje alakult ki többhelyütt, pl. a XXX. fondfőcsoporton belül a mezőgazdasági termelőszövetkezetek csoportjában. Itt ugyanis az egyes szövetkezetek székhely szerinti nevének betűrendbe sorolását össze kellett egyeztetnünk annak a fejleménynek az esélyével, hogy a további feltárómunkával még újabb, időközben beolvadt elődszervezetek iratai kerülnek elő.
    Egyes helyeken a fondot jelölő arab szám utáni szintet - elvben az állag szintjét - az előírásos kisbetű helyett újabb arab szám jelöli. Ezt a megoldást általában akkor választottuk, ha a fond gyűjteményes jellegét, avagy továbbrendezendőségét kívántuk jelezni, mint pl. egyes iparvállalatok (XXIX. fondfőcsoport elején), a malmok iratai (XXIX. 79), vagy a városok és községek földnyilvántartási iratai (V. 501) esetén.
    Tanulságos szakmai kérdés, hogy hova kerüljön egy-egy gyűjteményes fond. Mi úgy döntöttünk, hogy szerves fondbeli (levéltárbeli) környezetében marad, ha az ésszerűség úgy kívánja, mint pl. a városoknak és községeknek a már említett földnyilvántartási iratainál (V. 501). A gyűjtemények XV. számú fondfőcsoportjába az eredendően úgy minősülő törzsegységeket soroltuk.
    Bár a levéltártan szerint a fondjegyzék ugyan mindenekelőtt biztonsági célú levéltári segédlet, általánosabb értelemben azért éppoly fontos, hogy kellő szakmaisággal tájékoztatást is nyújtson a nagyközönség számára. Fontosnak tartottuk ezért a fondokat, állagokat, az esetenként feltüntetett különböző szintű sorozatokat minél pontosabban megnevezni. Ez a feladat túlnyomórészt az iratképző szerv nevének megállapítását jelentette. Sokszor jelentett problémát a hivatalos név gyakori megváltozása, a hasonló szerveknek hol a megszámozása, hol személyről, esetleg címhelyről való elnevezése, még inkább az, ha valamely funkciómódosulást a hivatalos névben is jelezni akartak mindjárt. A fond címének megadásakor tárgyilagosságra törekedtünk. Bizonyos, hogy sok részletet majd csak ezután fognak tisztázni a szervtörténeti kutatások. Abban az esetben, ha az utólagos névmegállapítás olyan megjelölést eredményez, amely történetesen nem esik pontosan egybe egyik formális névvel sem, a névalakot mindig kisbetűvel írtuk. Tipikus eset az is, amikor pl. a folytonosan átszervezett és mindig más névvel illetett, de komplett iratanyagot termelő "szakigazgatási szervtől" származó iratokat e névvel jelöltük meg. (számos tanácsi szervnél, XXIII. fondfőcsoport).
    Esetenként célszerűnek tűnt a fondképző nevét a saját korában közkeletű betűszóval vagy mozaikszóval (szóösszevonással) tenni rövidebbé. Leginkább szervezetfajták, szervcsoportok nevénél követtük ezt az utat. Ha a jegyzékrészből nem lenne feloldható, a mutatóban kell keresni a megoldást.
    A törzsegységek koraként az iratanyag keletkezésének, eredetének korát adtuk meg. Egy-egy fond, állag évkörének pontossága függ a feltárás mélységétől. A továbbrendezés valószínűleg számos esetben módosítja majd az adatokat.
    Az a kor, amelyre vonatkozik az anyag, eltérhet az iratanyag évkörétől. Ha ennek jelentősége van, vagyis a korbeli vonatkozás az iratok tárgyi, helyrajzi, személyi vagy iratfajtáját illető stb. vonatkozásához hasonló súlyú, ez a körülmény a fond, állag szavakkal kifejezett címében szerepel.
    Látszólagos ellentmondásként a másolatos jellegű fondok, elsősorban a gyűjtemények körében előadódik, hogy a kor a másolt eredeti anyag korára vonatkozik.
    Olyan esetekben, amelyekben az iratanyag természeténél fogva aránytalanul sok időt kívánt volna az iratok valóságos korát megállapítani, egyelőre az évtized vagy esetleg az évszázad jelölésével oldottuk meg a kérdést.
    A fondjegyzék iratfolyóméterben adja meg a felsorolt törzsegységek terjedelmét. Mivel ez a mértékegység a raktári helyigénnyel van összefüggésben eredendően, a szakmailag nem éppen következetes gyakorlatban a raktári egységeknek lényegében csak az egyik kiterjedését méri (fekvő doboz magassága, kötetek, irattartók, tékák gerincszélessége, vastagsága). A hagyományostól eltérő adathordozók, pl. a mikrofilmek, a magnószalagok, a legkülönbözőbb méretű fényképfelvételek s hasonlók esetében, amelyeket általában a megszokott doboz, téka, csomó helyett különböző tokokban, tasakban, ládában őrzünk, az iratfolyóméterben közölt adat kevésbé informatív, inkább névleges.
    Kötetünkben név- és tárgymutató segíti az eligazodást.
    A mutató a jegyzékrészben közölt neveket, névtagokat, tárgyszavakat nem ismétli gépiesen. Inkább a szervek, szervtípusok, szervezetfajták (fondcsoportok, fondalcsoportok) bemutatózására törekszik. Emellett mutatja a helységneveket és a családneveket, amelyek a törzsegységek címében szerepelnek.
    Kölcsönösen utaltunk a betűszavas, mozaikszavas szóösszevonásokra és a teljes névalakra.
    Mivel a fondszerkesztési elvek egyik legfontosabbika a szervtipológia, voltaképpen maga a jegyzékrész a legalkalmasabb mutató, amelyből kellő jártassággal a legtöbb eligazítás várható. A kötet célravezetőbb forgatását segíti a fondfőcsoportot megjelölő élőfej is.
    Egy olyan műtől, amely közzétételének egyik célja a lehető pontos tájékoztatás, elvárható, hogy közölje, miről nem tájékoztatja olvasóit.
    A fondjegyzék nem közli az egyes fondok, állagok, anyagrészek feltártságának szintjét, és az illető fond tagoltságából sem lehet biztosan következtetni egyes anyagrészek továbbrendezésének szükségességéről. A fondjegyzék úgy tartalmazza tehát a levéltár teljes anyagát, minden nyilvántartásba felvett anyagot, anyagrészt, növedéket, hogy a felsorolásból közvetlenül nem világlik ki a feltártság, rendezettség szintje, a rendelkezésre álló segédletek minősége.
    A kellő szintű feltártság hiánya nemcsak az intézmény jövőbeli munkájához nyújt bő kínálatot, hanem azt is jelenti, hogy valamely fond, állag nevének szereplése nem jelenti automatikusan az adott anyagnak a kutathatóságát is.
    A fondjegyzékből nem olvasható ki az egyes fondok, állagok őrzőhelye. Ez a megállapítás annyiból lehet fontos, hogy az intézmény olyan irányú továbbfejlődése esetén, amikor a veszprémi székhelye mellett kialakul egy pápai osztálya is, felmerül a levéltári anyag egy részének területi alapú leválasztása.
    Végül fontos körülmény még, hogy a fondjegyzék az intézmény által 2005. december 31-én őrzött és kezelt levéltári anyag legfontosabb adatait tartalmazza. A levéltár anyaga folyamatosan gyarapodik, rendezettége fokozatosan mélyül, feltártsága is egyre részletezőbbé válik. Időről időre kiegészített fondjegyzékünk - terveink szerint - honlapunkon lesz megtekinthető. A jelenlegihez hasonló, továbbfejlesztett fondjegyzéket "papíralapon" a mű remélt III. kiadásaként vehet kézbe majd egyszer az Olvasó.





E-mail:: leveltar@veml.hu