Szakmai nap

Írta: leveltar
2009.06.23. 12:31
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás
Facebook Tweeter iwiw RSS
Szakmai napot tartottunk Pápán 2008. nov. 7-én.

Gyertek el Pápára! - invitált minden veszprémi kollégát annak a 12 oldalas praktikus kis füzetnek már a címe is, amelyet a Veszprém Megyei Levéltár Pápai Levéltártárát meglátogató mindegyik veszprémi munkatárs kézbe vehetett a szerencsés megérkezés után. Nem sokkal később felkerekedve, útnak indultunk az újságírói közhellyel "patinás városnak" titulált Pápa utcáin-terein, ahol egy alig több mint kétórás séta alatt - nem túlzás! - évezredek pörögtek le szemünk előtt.
A kellő szervezésnek és nem kevésbé a Pápai Református Gyűjtemények és a főplébánia fogadókészségének köszönhetően ugyanis sikerült megtekintenünk Pápa város mindkét ókori eredetű történelmi, egyben szakrális nevezetességét. Egyrészt az egyiptomi Újbirodalom korából származó, mintegy háromezer éves díszes fakoporsót és a benne rejlő, különös módon néhányszáz évvel fiatalabb múmia gyolcsba burkolt alakját. Úgy tudjuk, hogy hazánkban (Budapesten kívül) csak Debrecenben őriznek még ilyen egyiptomi emléket!
A másik ókori ereklye a főtéri Nagytemplom oldalkápolnájában található, s bár a nagy mecénás és templomépítő Esterházy Károly egri püspök és pápai földesúr akaratából 1783 óta az említett Szűz Mária-kápolna oltárasztala alatt látható, biztosan mondhatjuk, hogy maguk a pápaiak is alig tudnak róla! Pedig a Diocletianus-féle nagy keresztény üldözéskor (303-304 körül) Rómában vértanúhalált szenvedett Szent Marciális díszmagyarba öltöztetett testereklyéje mindenképpen megdöbbentő, megható és megismerni való jelenség.
A séta során láthattuk a valaha oly híres pápai végvár (vég)romlásnak indult, hajdan dicső kőfalainak még (ki tudja, meddig!) fennálló darabkáját az Irhás utcában, a páratlan városképet mutató Esterházy-Thököly-féle fogadalmi képet Pápa legutolsó török megszállásának évéből (1683) a ferences rendház zöld oázist jelentő, kőfal övezte kertből nyíló közösségi termében, bekukkantottunk a Bábsütők céhházának mélyértelmű szociológiai tanulságot hordozó kapualjába a Korvin utcán, "megcsodáltuk" a régi Városház udvarát (ahol a Megyei Iratközpont működött levéltárunk részeként valaha), megbámultuk a híres Református Ókollégiumot, megismerkedtünk a város titkos nevezetességével, a "közlék" sorával, végül az üzletutcával, miközben a pápai fióklevéltár vezetője - úgy is, mint a város neveltje [=nem a szülötte!] - untig mondta a magáét. Pedig, amint kibökte, mindez a fele sem volt a Belváros nevezetességeinek. Szóval, folyt. köv., ha igaz, akkor már jövőre!

S.B.