„Veszprém háborús veszteségei - négy tételben” I. tétel

Írta: leveltar
2012.10.31. 13:01
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás
Facebook Tweeter iwiw RSS

LEVENTESORS – BESZÉLGETÉS
Egy vesztes világháború után senki sem készült a második világháborúra, de sajnos, az elsőt követő békeszerződések és diktátumok egy még véresebb háborúba sodorták Európát, benne a kis Magyarországot, magával sodorva a polgári lakosságot és több tízezer tizenéves, ártatlan fiatalembert. A korszakot átélt visszaemlékezők segítségével idézzük fel a leventék neveltetését, majd a háború sodrában a felnőttek számára is emberpróbáló élethelyzeteket, megmaradásuk titkait.
Kováts Sándorral, Tóth Dezsővel és Wöller Istvánnal a naplóíró egykori leventékkel 2012. november 5-én (hétfőn) 15:00 órakor a Padányi Katolikus Gyakorlóiskolában beszélgetett Márkusné Vörös Hajnalka.  


A Veszprém Megyei Levéltár a 20. századi diktatúrák szorításában élő veszprémi emberek személyes történetein keresztül szeretné bemutatni és felidézni a korszakot, beszélgetésekben, valamint helyi naplók, visszaemlékezések és a még élő visszaemlékezők történeteinek dramatikus feldolgozásával.

 

Minden korosztályt szeretnénk megszólítani, a korszakot átélő időseknek azért ajánljuk a rendezvénysorozatot, hogy nézzenek szembe a múlttal, idézzék fel emlékeiket az utánuk következő nemzedékek okulására, gyermekeik és unokáik nemzedékének pedig azért ajánljuk, hogy ismerjék és értsék meg környezetünk múltját, féltőn vigyázzanak közösségükre, városukra.

 

Veszprém lakossága a II. világháború óta a többszörösére nőtt. Az 1950-es évektől felduzzasztott város lakóinak nincsenek ismeretei a város történetéről, és sajnálatosan nem alakultak ki az információs kapcsolatok sem a régi városlakókkal. Hiányzik az egészséges patriotizmus, amely tenni akar környezetéért, közösségeiért. A családokon belül ez az elkülönültség tovább öröklődött, a gyerekeik egy új Veszprémbe születtek bele. A város közfunkciót ellátó épületei, terei megváltoztak, új kulturális-közösségi csomópontok alakultak ki, a város lakóközösségek szempontjából több részre esett szét. A belváros a kilencvenes évek elejére elveszítette a központi szerepét a lakosság számára, nem jelent rendszeres találkozási pontot az itt élőknek. A köz- és kereskedelmi épületek nagy aránya miatt, a régi terek funkciója megváltozott. A belvárosban élő régi veszprémiek és a helyüket kereső beszármazottak elvesztették a generációk óta bejáratott találkozási alkalmakat, fórumokat a rendszeres találkozásra, a kapcsolatfelvételre, mint ahogy egy jól működő városban kellene.

 

Ezzel a rendezvénysorozattal Veszprém közelmúltjának történetét szeretnénk emberközelbe hozni az érdeklődők számára. A történelmi tények mellett a kort átélők élményei, tapasztalatai segítenek közelebb hozni és megérteni Veszprém akkori életének problémavilágát. A korszakokat az érintett nemzetiségek szempontjából is szeretnénk megvilágítani, meríteni abból az élő forrásból, amelyet a szemtanúk visszaemlékezései jelentenek.

 

Szándékunk szerint a rendezvénysorozat végére a résztvevők megismernek egy olyan korszakot, amelynek a megismétlődését minden eszközzel el kell kerülni. Megismerik a korszak veszprémi polgárainak tragikus-boldog történeteit, személyes kapcsolatba kerülnek a város történetének kiváló kutatóival, a múlt ismerőivel, régi lakosaival, s nem utolsósorban közösségformáló élményben lesz részük, ami által az egymás közötti kapcsolataik is erősödnek.

 

A rendezvénysorozat záróakkordja 2013. január 20. vasárnap, a Veszprémi Petőfi Színházban, a veszprémi középiskolások előadása a 20. század első felének veszprémi történeteiből 15 tételben, 15 színen.

 

A „Veszprém háborús veszteségei – négy tételben” című program lebonyolítására a „Veszprém integrált városfejlesztés-belváros funkcióbővítő rehabilitációja I. ütem” tárgyú KDOP 3.1.1/D 2010-0001 kódszámú kiemelt projekt keretén belül kerül sor. 


Kapcsolódó dokumentumok:

A rendezvényen készült hangfelvétel:



A rendezvényen bemutatott fotók:

A rendezvényen készült fotók: