Egykori arcok városunkból: TÖRÖK JÁNOS (1834—1910)

Írta: leveltar
2011.06.15. 10:47
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás
Facebook Tweeter iwiw RSS
Egy emberközösség, egy település önbecsülését jelzi, ha törődik múltjával és ha emlékezik a hozzá kötődő egykori híres emberekre. Ami igaz egy városra, annak igaznak kell lennie a város részeire is. Érdemes hát közelebbről megismerkednünk egy olyan neves személyiséggel, akit alkotómunkája révén tekinthetünk erzsébetvárosinak, és akinek környezetformáló tevékenysége máig érvényesül. Ő Török János városi mérnök, az Erzsébetváros első utcáinak tervezője.

Nem a mi vidékünk szülötte, Hódmezővásárhelyen látta meg a napvilágot 1834. december 20-án. Elvégezvén a műegyetemet Budán, visszatért a Nagyalföldre. 1860—1861-ben és 1867-től 1870-ig városi mérnökként működött Szentesen. A közbeeső időszakban mint magánmérnök kereste kenyerét. Ahogyan nekrológjából tudjuk, városi állásáról erős függetlenségi meggyőződése miatt mondott le és maradt távol az alkotmányos idők bekövetkeztéig. 1870-től néhány évig a Tisza-szabályozás mérnökeként tevékenykedett.
Élete delén nagy váltásra szánta rá magát. 1875. május 1-től a Marcal-völgyi Vizitársulat mérnöke lett, mely társulat aztán a folyószabályozás főmérnökévé választotta. E munkája mellett 1895 januárjától 1904 decemberéig Pápa város mérnöki tisztségét is viselte. Ő volt Pápa legelső városi mérnöke. Ezenkívül a református egyházkerületnek is mérnöke volt.
Török János városi szolgálatának idejére esik az urbanizációnak, a modern városiasodásnak számos fejleménye Pápán. Ekkoriban nagy viták zajlottak a széles nyilvánosság előtt a város fejlesztésének irányáról és ütemezéséről, erről meggyőződhetünk a korabeli hírlapokat olvasva. Ötletekből, tanácsokból nem volt hiány, de persze akkor is a pénz szabott keretet sokmindennek. Mégis, ekkor épült meg a legelső aszfaltozott út, méghozzá a vasútállomástól kezdve a főtéren át a Csókáig (1895—1896-ban, az akkoriban nagyon korszerűnek számító aszfaltmakadám útburkolattal). Ez időben, 1898-ban létesült a város vízvezetéki műve, amelynek kiemelkedő szerepe volt a betegségek, járványok visszaszorításában; az ő idejében, 1903-ban indult meg az áramszolgáltatás a városban — és az ő városi mérnöksége idején történt az új városrész, az Erzsébetváros első lakott utcáinak kijelölése és ezzel együtt a Liget kialakítása és beillesztése a város szövetébe.
Kortársai halkszavú, puritán jellemű férfinak, nagy munkabírású, jó szakembernek ismerték. Tagja volt a pápai református presbitériumnak is. Neje, Raits Zsófia, aki a pápai evangélikus nőegyletnek volt elnöke, 1904-ben hunyt el. Török János 1910. december 27-én követte feleségét az öröklétbe. Hamvai az Alsóvárosi temetőben nyugosznak. A házaspárnak hét gyermeke született, fiaikból katonatisztek, magasrangú tisztviselők váltak. Török János halálát népes rokonság, közte 16 unoka gyászolta. Annyit tudunk még róla, hogy lakott az Újváros (Batthyány) utcában, majd a Korona utcában, végül haláláig a Széchenyi utca 8-ban.
Az Erzsébetváros, benne az Esterházy úttól nyugatra eső családi házas övezet a város nyugodtabb és igényesebb részének számított mindig. Ha a Hunyadi János utcában járunk, ha a Kölcsei utcát vagy a Vörösmarty utca Liget felőli szakaszát rójuk, eszünkbe juthat, hogy egy olyan mérnökember rajzasztalán megszületett utcák, telkek vonalait látjuk, aki éppen egy évszázada hunyta le szemét. Megbecsüljük, ha nem feledjük nevét. Tisztelegjünk előtte a korabeli módon: Áldás emlékére!

Somfai Balázs levéltáros

[Veszprém, 2011. április 10.]