Személyes történelem – Pápai Levéltári Nap III.

Írta: leveltar
2011.05.18. 10:38
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás
Facebook Tweeter iwiw RSS

2011. május 27-én pénteken került megrendezésre harmadik Pápai Levéltári Napunk. Az idei alkalmat a levéltárakban található magániratok kutatási lehetőségeinek és forrásértékének körüljárására szántuk.

 


 

Ízelítő a 2011. május 27-án a Pápai Levéltárban „Személyes történelem” (A magániratok szerepe a történeti kutatásban) címmel megrendezésre kerülő konferencia előadásaiból

 

Horváth J. András

 "Egy élet hordaléka - vagy társadalmi lenyomat? Mit regisztrál a személyi fond?

Az előadás az esetleges jelleggel közlevéltárba kerülő személyi fondok forrásértékelési és -értelmezési lehetőségeit taglalja. Adott személy véletlenszerűen fennmaradt, látszólag jelentéktelen, esetleges összetételű személyes magániratait az érvényes közlevéltári gyakorlat – főként, ha az iratbirtokos a társadalmi piramis alsóbb rétegében helyezkedik el – értékhatár alattinak tekinti. Ám ahogy a hivatali regisztratúrák sem véletlenszerűen keletkeznek, a sokszor szórványjellegűnek tűnő személyes irathagyatékok is valójában jelentéstelien utalnak az adott személy sorsára, életvilágára. A személyes magániratok messzemenően túlmutatnak tehát az egyes iratdarabok elsődleges avagy információs értékén, s valódi értelmüket és jelentőségüket, a fennmaradt iratok komplex egysége, s annak az adott személyhez kapcsolódó jellege szolgáltatja. Ilyen értelemben minden töredékes kis fond zárt rendszert alkot, s akár nyilvánvaló, akár rejtett módon sorsmagyarázatszerű és életértelmezést lehetővé tevő jelentést kínál. A személyi fondok belső iratszerkezeti és tartalmi jellemzőinek az iratbirtokos személyi meghatározottságaihoz kapcsolása és értelmezése ily módon tehát afféle „dokumentációs konfigurációk” mint egyéni sorsmodellek kialakítását teheti lehetővé.

 

Márkusné Vörös Hajnalka

A Berhidai Archívumtól Francsics Károly veszprémi borbélymester naplójáig. Családi levéltárak és személyi hagyatékok a Veszprém Megyei Levéltárban.

 

Az előadás többek között arra keresi a választ, hogy a levéltárba került több mint 100 családi irategyüttes és közel 80 személyi hagyaték mennyiben tükrözi a megyében élt és élő családok társadalmi (vallási) összetételét? Milyen a forrásértéke ezeknek az iratoknak? Levéltárba kerülésük módja (ajándékozás, államosítás kori rekvirálás, iratmentés vagy tudatos levéltárosi forrásbővítés) befolyásolja-e a bekerülő iratok típusait? Mennyiben követhető nyomon a magániratok létrejöttének és megőrzésének célja: jogbiztosítás, családi gazdaság működésének/működtetésének dokumentumai, tudatos „emlékhagyás”…Végül meg­vizs­gál­juk, hogy a levéltárba került családi és személyi hagyatékok mennyire váltak „közkinccsé”, kutatják-e, publikálják-e forrásaikat

 

D. Szakács Anita

Magániratok a kora újkori városi regisztratúrában, Sopron város példáján

 

Az oszmán hódítástól megmenekült Sopron történeti archivuma a mai Magyarország egyedi gazdagságú közép- és kora újkori városi levéltára, miképpen erre a tényre Házi Jenő főlevéltáros 1923-ban rámutatott. A kora újkori városi hivatali írásbeliség forrásbázisát tekintve, rövid párhuzamos egymás melletti használattal, a 16. század első harmadában váltották fel a vegyes városi könyveket (pl. Gedenkbuch, Gercichtsbuch) a városi kancellária által létrehozott könyvsorozatok, úgy mint 1533-tól a tanácsülési jegyzőkönyvek (Rathsprotokoll), 1527/1528-tól a kamarási számadáskönyvek (Kammeramts Raittungen) sorozatai. (Az adóigazgatásnak az 1526/1527. évtől párhuzamosan ugyancsak fennmaradtak a tizedjegyzékei, valamint a tárgyidőszakból már szintén folyamatos sort alkotnak az adójegyzékek is.) Természetes, mindkét városi könyvsorozatnak – miképpen a más típusú forrás sorozatoknak is – meg vannak a késő középkori előzményei is, miképpen a városi könyvek mellett a város levelezésének is. A város működésére gazdálkodására, kapcsolattartására vonatkozó forrástípusok mellett ugyancsak késő középkori gyökerekre tekint vissza a városi polgárok, egyházi személyek végrendeleteinek gyűjteménye. Házi ezeket a dokumentumokat 1531-ig szisztematikusan közölte 13 kötetes okmánytárában, Buda elfoglalásáig (1541-ig) bezáróan pedig jelentős számban publikálta őket. 16. század derekától a 18. század utolsó harmadáig közel 5000 db-os, publikálatlan végrendeleti sorozat maradt fenn, melyet a 18. század végi, Johann Carl Oertel városi ügyvéd nevével szimbolizált levéltárrendezés alfabetikus rendben, külön végrendeleti sorozatba rendezett. A végrendeletek mellett a 16. századi szórványos hagyatéki leltárok helyett, a 17. század elejétől a városi a városi kancellária ún. Inventarbuch-okat vett fel, amelyben jogbiztosítás céljából az elhunyt polgárok vagyonát, vagyonmegosztását vezették be. Kutatói szemmel a közel 12 kötet folytatásának is tekinthető a bíráskodási jegyzőkönyvek (Gerichtsbücher) 17. századi sorozata, mely a nevével ellentétesen nem per eseteket tartalmaz, hanem a kötetekbe magánszemélyek inventáriumai, vagyonbecslései, vagyonosztályairól felvett jegyzőkönyvei kerültek bemásolásra.

            Az előadás döntően a fenti forrásbázisról, a szabad királyi város hivatali írásbeliségébe integrált magánjogi forrásokról számol be, és érintőlegesen kitér arra, hogy a nyolc jobbágyfaluval rendelkező szabad királyi város községi iratanyagaiban, döntően a városi kancelláriának köszönhetően, jóval kisebb léptékben, de hasonlóképpen megtalálhatóak ezek a források (pl. Ágfalva, Harka esetében).   

 

Nagy Szabolcs

A Kratochvil-hagyaték. Egy személyi fond nyújtotta kutatási lehetőségek.

 

A Veszprém Megyei Levéltárban található személyi fondok közül sok tekintetben kiemelkedik a Kratochvil-hagyaték, amely nem csak helyi, hanem országos jelentőségű történelmi események fontos (nem egy esetben elsődleges) forrása.

Kratochvil Károly tábornok gazdag életpályáján szerteágazó tevékenységeket folytatott. Volt a Habsburg-család magyarországi ágánál házi tanító, első világháborús harctéri parancsnok, a pályája csúcsán a Székely Hadosztály parancsnoka, majd a Horthy-kor fontos közéleti személyisége is. A hagyatékának legfontosabb része kétségtelenül az egykori Székely Hadosztályra vonatkozó iratanyag. A hadosztály fegyverletételekor a román hadsereg elkobozta annak irattárát, az iratok sorsa mindmáig ismeretlen. Így ma azok az iratok szolgáltatják az 1918/19-ben működött alakulat tevékenységére vonatkozó adataink döntő többségét, melyek irattöredékekből összeállt gyűjteményekként, illetve az egykori iratok későbbi hiteles másolataiként kerültek a hadosztály bajtársi egyesületét is vezető tábornokhoz.

A hadosztályra vonatkozó iratanyagon kívül érdekes része még a hagyatéknak Kratochvil közéleti levelezése, a Habsburg-családnál töltött éveire vonatkozó hagyatékrész, illetve – a ma még országos szinten is méltatlanul kevéssé kutatott – első világháborús időszakra vonatkozó dokumentumok is.

Előadásunkban a hagyaték részletes elemzése által bemutatjuk annak egyes elemeit, vázoljuk forrásértékét, illetve bemutatjuk a velük kapcsolatos forráskritikai tevékenység lehetséges nehézségeit is.

 

 

Szűts István Gergely

„A vállalat hagyatéka”- Személyes gyűjtemények a Herendi Porcelángyár irataiban

 

A Herendi Porcelángyár majd 185 éves történetében számos közismert személyiség és család játszott meghatározó szerepet. A Veszprém Megyei Levéltárban őrzött és jelenleg rendezés alatt álló iratanyagból, a dualizmus időszakától az 1948-as államosításig több személyre vonatkozóan, külön kis gyűjtemények keletkeztek Ezek természetesen nemcsak szakmai, hanem különösen értékes magánjellegű iratokat is tartalmaznak. Az itt elhelyezett iratok fontos, ám eddig kevésbé használt forrásként szolgálhatnak a család-, a hely- és természetesen a vállalattörténeti kutatásokhoz. Ez utóbbi esetében, a személyes gyűjteményeknek köszönhetően például lehetőség nyílik a vállalat eredményeit összegző statisztikák mögé nézve, megismerni a döntési mechanizmusokat is. Erre csak egy példa a porcelángyár vezérigazgatójának és műszaki igazgatójának 1925 és 1928 között keletkezett levelezésgyűjteménye. Az itt található több száz irat különös értéke ugyanis abban rejlik, hogy azok egyszerre tartalmaznak információkat az érintettek magánéletéről és a cég működéséről.

A gazdasági szervek fondjaiból előkerülő személyes gyűjtemények értékes, de eddig alig használt forráscsoportnak tekinthetők. Segítségükkel a formális, a vállalat ügymenetét dokumentáló iratok mellett, az informális részletek, tervek, háttéralkuk és döntés előkészítő lépések is megismerhetővé válhatnak.

 

Rácz Attila

A forradalmár emlékezete. Oral history szerepe a BFL magániratgyűjtő munkájában.

Előadásomban Kőbányai Termes Károllyal, az esztergomi páncélos hadosztály egykori katonájával készített interjúimon keresztül ismertetem Budapest Főváros Levéltára magániratgyűjtő munkacsoportjában alkalmazott interjúkészítési koncepciót. Röviden bemutatva a hazai és a nemzetközi interjúzási technikákat ismertetem az általam használt interjúkészítési módszert, miközben kitérek az interjúk utómunkálatainak nehézségeire, így az átírás, az anonimizálás, a hitelesség és a mutatókészítés problematikájára is.

 

                                                                                                          VeML PL

 


Kapcsolódó dokumentumok: