A veszprémi káptalan újkori első hiteleshelyi felvallási jegyzőkönyve

Írta: admin
2009.05.07. 11:07
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás
Facebook Tweeter iwiw RSS

A veszprémi káptalan újkori első hiteleshelyi felvallási jegyzőkönyvének felbukkanását és szerencsés megvásárlását 2008. május 14-én felolvasóüléssel ünnepeltük. Akkor igazgató urunk örömmel értesítette a jelenlévőket, hogy a Veszprém megye koraújkori története szempontjából is igen értékes kötet konzerválására és restaurálására a Magyar Országos Közjegyzői Kamara 1 millió forintot ajánlott fel. A testület, mely az újkori közjegyzőség hiteleshelyi előzményeiből következő hagyományát is ápolni kívánja, és ezt tagjaiban tudatosítja, tartotta a szavát. 2008 folyamán sor kerülhetett a restaurálásra, melyet az OSZK-Soros Könyvrestaurátor Műhely Kft. vállalt, a munkát Tóbi Klára restaurátor végezte el.

A Kamara nagyvonalú felajánlását a látványosan megújult jegyzőkönyv ünnepélyes átadásával kívántuk megköszönni. Május 7-én tartott rendezvényünkön Tóbi Klára vetítettképes előadásában ismertette a konzerválás és restaurálás egyes lépéseit. Egyúttal alkalmat kívántunk biztosítani a Kamara bemutatkozására is. A testület tevékenységét, a közjegyzők jogszolgáltatásban, törvényhozásban és közéletben betöltött szerepét Kapási Olga elnökhelyettes ismertette. Ezt követően a Kamara egyik kiadványának bemutatására került sor.


A szakma történelmi érdeklődését mutatja, hogy a Kamara 2008. november 27-én a közjegyzői intézményt és előzményeit tárgyaló konferenciát szervezett. A kamara a közjegyzőség magyarországi kezdetét Károly Róbert királlyá választása alkalmából 1308. november 27-én kelt oklevél kiadásától számítja, melyet a Gentilis bíboros pápai legátus mellett tevékenykedő olasz közjegyző, Pontecuruum-i János foglalt írásba. Az előadók egy része a témával foglalkozó levéltáros volt. A konferencián elhangzott előadásokat a Kamara önálló kötetben jelentette meg. (Rokolya Gábor [szerk.]: 700 éves a közjegyzőség Magyarországon. 2008. november 27-én megtartott jubileumi konferencián elhangzott előadások. Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Bp., 2008.)

A kötetet a Veszprém Megyei Levéltár rendezvényén Neumann Tibor történész ismertette hangsúlyozva, hogy a Nyugat-Európára jellemző középkori közjegyzők intézményével szemben hazánkban a magyar sajátosságnak tekinthető hiteleshelyek töltötték be ezt a szerepet.

A konferenciakötet elején Dreska Gábor fordításában közlik a királyválasztást részletesen leíró közjegyzői oklevél teljes szövegét. Ezt követi hat tanulmány, melyből három a hiteleshelyek tevékenységével, három pedig a közjegyzőkkel foglalkozik.     

Kőfalvi Tamás tanulmányában röviden áttekinti a hiteleshelyek működését a kezdetektől a közjegyzőségek 1874-ben történt felállításáig. Elemzi az egyes káptalanok és konventek által kiadott oklevelek számának alakulását és röviden ismerteti a hiteleshelyi eljárást.

Dreska Gábor a pannonhalmi bencés konvent hiteleshelyi kiadványainak vizsgálatával rekonstruálja az oklevéladás mindennapi gyakorlatát: hitelesítési eljárásokat, felvallások (fassio) és jelentések (relatio) különböző fajtáit és a hozzájuk kapcsolódó eljárásmódokat.

Az erdélyi hiteleshelyek 1556–57-ben történt szekularizációját követő időszakáról Bogdándi Zsolt írt tanulmányt. A világi alapon újjászervezett hiteleshelyi tevékenység kulcsfigurái, az ún. levélkeresők (requisitor) működését ismerteti, mely ebben a formájában sajátosan erdélyi fejedelemségi képződmény volt.

Csukovits Enikő tanulmánya a középkori Magyarországon működő, elsősorban olasz közjegyzők tevékenységét, kinevezését és az általuk kiállított oklevelek formai jellemzőit mutatja be.

Homoki-Nagy Mária a magyar királyi közjegyzőség létrejöttének előzményeit, az 1874:XXXV. tc. előkészítését és a törvény által biztosított közjegyzői jogköröket, illetve azok későbbi változását ismerteti.

A kötetet Sarusi Kiss Béla tanulmánya zárja, melyben a szerző a budapesti közjegyzők tevékenységét és ügytípusait elemezve a náluk fennmaradt iratanyag forrásértékére hívja fel a figyelmet.

A tartalmas kötet létrejötte, a benne foglalt tanulmányok, valamint a veszprémi káptalan hiteleshelyi kötetének restaurálása is segítette a két szakma közeledését, mely a jelenben és a jövőben keletkező közjegyzői iratok sorsának alakulására is jótékony hatással lehet.


Kapcsolódó dokumentumok:

A rendezvényen készült fotók: