100 éve született dr. Takáts Endre, egykori igazgatónk

Írta: leveltar
2009.08.13. 14:29
kisebb betű nagyobb betű e-mailben elküld nyomtatás
Facebook Tweeter iwiw RSS

Takáts Endre a Csanád vármegyei Apátfalván született 1907. július 27-én.
Négy évtizedes levéltárvezetői munkássága során a jó levéltáros hivatástudatával segített sok-sok kutatót forrásanyaggal, megismertette és megszerettette velük a levéltári kutatás tudományos módszereit. A levéltári hivatás lényegének elsődlegesen az iratanyagnak a tudományos kutatómunka számára való hozzáférhetővé tételét tekintette. Ezért - kollégáitól eltérően - aránylag keveset publikált. Munkái azonban időtállóak. Doktori értekezését a lefejezett Nádasdy Ferenc fiának, Nádasdy László csanádi püspöknek (1662-1729) az életéről írta. A községi monográfiaírás mintájául szolgál Várnai Tamással közösen készített tanulmánya Balatonbozsokról. A Honvédorvos című folyóiratban négy munkája jelent meg társszerzőként testvérével, dr. Takáts Lászlóval, a honvédkórház nyugalmazott parancsnokával, kandidátussal. Tagja volt a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának. Cikkei jelentek meg a Soproni Szemlében, a Levéltári Közleményekben, a veszprémi Naplóban. Veszprém megye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása c. kézirata 2002-ben jelent meg.
Tudományos felkészüléséhez jó indítást kapott a szülői házból. Édesapja középiskolai tanár volt. A makói Csanád vezér reálgimnáziumban tett jeles érettségi után egyházi szolgálatba lépett. 1928-1930 között a bécsi Rudolf Tudományegyetemen folytatott teológiai tanulmányokat, majd hazatérve hittanár lett Szegeden a Baross Gábor gyakorlógimnáziumban. Közben 1939-1941 között szerezte meg történelem-földrajz szakon a középiskolai tanári oklevelet, valamint a bölcsésztudományi doktorátust. Így 1941-től szaktárgyait is oktatta a gimnáziumban. Pályázat útján 1943 decemberében elnyerte Baja város főlevéltárnoki állását. Levéltári gyakorlatot az Országos Levéltárban és Nagyváradon végzett.
Magas szintű intelligenciája, állami, közigazgatási ismeretei és mindezekkel párosuló megnyerő egyénisége szinte predesztinálta a közéleti pályára is. Baja háború alóli felszabadulásakor, 1944. október 19-én a város polgármesterének választották meg, a szovjet csapatok parancsnoka pedig megbízta a bajai háromszög kerületi kormányzói teendőivel is. Baján az élet megindulása Takáts Endre nevéhez fűződik. Tisztségéről 1945 nyarán lemondott, és 1950-ig a város kulturális életében tevékenykedett. Közreműködésével létesült a múzeum és a Rudnay-művésztelep, a Zichy-családtól megvásárolt könyvanyagból és a feloszlatott szerzetesi könyvtárakból könyvtárat szervezett.
A Levéltárak Országos Központja 1950. december 4-én áthelyezte Sopronba, ahol 1957. október 17-ig volt a levéltár igazgatója. Sopronban ismét a történelmi események sodrába került. 1956. október 27-én megválasztották a város Ideiglenes Nemzeti Tanácsa vezetőjének. 1956 novemberétől a helyi pártbizottság és a megyei tanács jóváhagyásával Sopron Város Tanácsa VB-elnökhelyettesi tisztségét töltötte be. Tisztségéből 1957. március végén felmentését kérte és újból levéltári feladatokat látott el. Az 1956-os ténykedése tisztázásának idejére - noha említett funkciójában igyekezett a szenvedélyek elszabadulásának gátat vetni -, 1957. október 17-től 1958. június 10-ig vizsgálati fogságban volt. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa ítéletében megállapította, hogy sem az 'ellenforradalom' előtt, sem alatta, sem utána nem volt ellensége a népi demokráciának. A felmentés után azonban írásbeli megrovásban részesítették, visszaminősítették és Sopronból elhelyezték. Levéltárosi minőségben teljesített szolgálatot 1958. szeptember 1-jétől 1960. január 15-ig a szegedi és a szombathelyi állami levéltárakban, majd a legfelső pártvezetés lehetővé tette, hogy családjához Sopronba visszakerülhessen. Így január 16-ától ismét a soproni levéltárban dolgozott. 1961 nyarán rehabilitálták, illetve az ügyében létrejött hátrányos megkülönböztetést törölték. A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya végül 1961. október 1-jével megbízta a Veszprémi Állami Levéltár vezetésével. Kiegyensúlyozott, nyugodt munkásévek következtek, amelyek alatt páratlan energiával dolgozott levéltára továbbfejlesztésén.
Nyugdíjazása 66 éves korában, 1973-ban történt. Odaadó műemlékvédelmi és népművelői tevékenységéért 'Veszprém városért' és 'Veszprém megyéért' érdemérmeket kapott, valamint tulajdonosa volt a Szocialista Kultúráért kitüntetésnek is.
Mozgalmas, változatos élete 1984. szeptember 21-én ért véget Veszprémben. Szülőfalujában - Apátfalván - nyert végső pihenést.

[Madarász Lajos]


Megjelent a levéltár kiadványaként napvilágot látott következő kötet előszavaként. Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Fordította: Takáts Endre. Szerkesztette: Kredics László. Veszprém, 1989: 5-6. oldal.




Szubjektív emlékezés Bandi bácsira

Dr. Takáts Endre hajdani veszprémi levéltárigazgató biográfiáját, pályaképét szakszerűen ismertetik az életrajzi lexikonok. De a betűk mögött az eleven ember csak vázlatosan sejlik fel. Ezen a körülményen próbál segíteni ez a pár mondatnyi, bevallottan elfogult emlékezés.
Bandi bácsi egyéniség volt. Biztonság és bátorítás sugárzott belőle. Férfias kiállás, átható pillantás, bölcselkedő, néha szúrós nyelv. Éles elme, fölényes tudás, tanító-magyarázó késztetés, tréfára mindig kész hajlam. Szájából meredő szivarjára, egészen sajátos - elsőre meghökkentő - kisujjnyújtó 'kézfogására', legendás humorára sokan emlékeznek még. Híres szófordulatai, szellemes mondásai szállóigékké lettek, történetei anekdotákká nemesedtek szakmai neveltjei körében, és évtizedeken át hatva, alakító tényezőivé váltak a Veszprém Megyei Levéltár tradicionáléjának.
Bandi bácsi karakter volt. Szigorú, de igazságos, következetes és hajthatatlan. Nem az a népszerűségre vágyó típus volt, életsorsa sem predesztinálta erre. Ám akit igazán megkedvelt, azt valóban a szívébe zárta. Változatos életpálya adatott meg neki, az erőpróbáktól nem viszolygott, a rá kirótt feladatok elől sosem hátrált meg. A politika forgandó széljárásában is egyenes úton haladt. Ha nem kéne tartani a közhelyektől, róla tényleg mondhatnánk: hite, humanitása, becsülete vezette mindig tetteit.
Bandi bácsi egy külön iskola volt. Gazdag élettapasztalatban, szakmai eredményekben, ötletekben; szívós és következetes munkában, irányításban egyaránt. A gondjaira bízottakat atyailag tudta vezérelni, valahogyan mégis úgy, hogy azok ezt nem érezték terhesnek. Igazi vezetői alkat volt. Aki keze alatt sikerrel kijárta a Takáts-féle iskolát, azaz kiállta a próbaidőt, abból már lehetett jó levéltáros.
Örök adóssága a történelemnek, hogy ezernyi feladata és gondja közepette aránylag kevés ideje maradt a szakmai kutató- és még inkább a publikációs munkára! Minden erejét az intézmény felhozására áldozta. Jellegzetes, 68 fokkal erősen jobbra dőlő kézírása sokhelyütt megtalálható levéltárunkban. Ha szemünk elé kerül ez az írás bármikor is, jusson eszünkbe Bandi bácsi nehéz korok megkövetelte szilárd helytállása, egy elveit tettekkel bizonyító férfi céltudatossága, a nagy elhatározások kockázatát is és a mindennapok aprómunkáját is vállaló szolgálata. A levéltárunk élén eltöltött alig tucatnyi esztendő alatt évtizedek lemaradását dolgozta le. Mi csak folytatjuk munkáját.

[S.B.]